Nyugi van, túl nagy nyugi. Ez gyanús. Még a varjak sem kárognak. A gépem halk búgása elnyomja a többi neszt, a fürdőszoba szagelszívója zúg egy kicsit borús monotonitást adva a szürke napomnak. Bekapcsolhatnám a Media playert, vagy a Winamp-ot beizzítva a régi hangszórókat, de nem teszem. Nagyvárosban vagyok, ahol ugye a "nagyvárosi zajok" születnek, de valahogy mégis hatalmába kerít ez a csönd. Megyek, lekapcsolom a fürdőben a villanyt. Van egy kis időzítő a kapcsolóra kötve, 2 perc múlva az elszívó is leáll. Nézem a kint lévő kéményeket, ahogy némán fújják a gomolygó füstöt. Csak épületrészleteket és a füstöt látni, ami mögül néha előbukkan egy- egy fának a csúcsa. Egy kis szellő néha elgörbíti a szinte tömör füstoszlopokat, de ettől eltekintve a légmozgás nulla. A fák sem mozdulnak. Csak ülök, létrejön néhány gondolat az agyamban, de nem képesek továbbgördülni. Elvésznek a tekervények...ben vagy között, nem is tudom igazán, nem is gondolok bele. Érdekesnek tartom, hogy néhány ember, képes arra, hogy végtelen ideig (nem viccelek! csak az alapvető szükségletek miatt van vége a felhőtlen "szórakozásnak") a facebookon "legyen". Nem akarok belemenni, hogy mi a rossz vagy jó ebben, csak... nem tudom. Már nem is tudom, hogy mit akartam kihozni ebből.
Ennél szürkébb napot elképzelni sem tudok. Komolyan. Ekkor az ember kedvenc időtöltései is unalmasnak tűnnek. Érdekes lehet majd ezt később elolvasni, amikor erőm teljében, teljesen felpörögve a legapróbb dologtól is, le sem lehet majd lőni engem.
Majd kacagva csak annyit mondok:
"Azta! Mit raktak a teámba?"
