Peter'sblog

Észreveszed, és attól fogva nem tudod levenni a szemed róla. A gondolataidon sem tudsz uralkodni, koncentrálni sem tudsz másra, a munkáid felületesek emiatt, viszont nem érzed magad elveszettnek, hiszen boldog vagy. A szád kiszárad, kirepedezik és csak harapgálod kétségbeesetten, mint ahogy a kutya próbálja a gumijátékot szétrágni. A szemed kiguvad, mint a tarkón vágott csivavának, erekkel,(ennek köetkeztében) vérrel telítődik. A szíved pedig úgy dörömböl, mint aki befele akarja nyitni a kifelé nyíló ajtót. Egyszer csak azt veszed észre, hogy az illető személy úgy vonz, mint ahogy a gravitáció a földhöz tapaszt. Ettől kezdve látszólag semmi másra nem vágysz, mint hogy hozzáérj, megöleld, sőt a szád a szájához szorítsd, ami - mondjuk meg őszintén - nem egy higiénikus dolog. Úgy érzed, hogy nincs hiba, nincs, ami eltántoríthatna attól hogy élvezd a vele eltöltött pillanatokat.